Furcsa kombináció, de létezik, léteznie kell, mert ez vagyok én, akarom mondai, talán majd egyszer ez leszek, ha elég erősen hiszek benne. Hiszen fiatalként azért vagyunk tele álmokkal, hogy, ahogy növekszünk, legyen mire vágynunk és miért cselekednünk.
Sok élet történetét hallottam már és nagyon remélem, hogy legalább még százszor ennyit fogok. Sajnos akármennyire is bízunk a kiszámíthatóságban és igyekszünk mindent megtenni egy bizonyos cél érdekében, valahogy úgysem pont az fog bekövetkezni. Persze, most látszólag ellentmondok magamnak, de talán mégse.
Sok remény alapból bukásra lenne ítélve a józan ész törvényei alapján és mégis, igazi csodák folytán, de néhány álom képes megvalósulni. Ezért nézünk sablonos amerikai filmeket, amelyekben az életképtelen senkik egy nap szuperhősként kelnek, vagy beléjük szeret a világ legszebb embere. Erre vágyunk mindannyian, csodára, a lehetetlenre. De inkább ülünk a kanapén, megnézzük a filmet, majd sóhajtunk egyet, legyintünk és azt mondjuk, az élet nem ilyen, buta voltam, hogy egyáltalán ilyesmit néztem, velem úgysem történik ilyesmi.
Ebben pedig igazunk is van. Ugyanaz egészen biztosan nem fog bekövetkezni, de még csak hasonló sem. A mi felelősségünk az, hogy a kanapén való szipogás helyett építsük fel magunkban a saját álmunkat és kezdjünk el benne hinni. Minden álom megvalósításához kell egy terv és van egy első lépés, amit meg kell tenni, innentől már csak az a dolgunk, hogy ezt megtaláljuk, utána pedig már lesz valahogy.
Mindigis csodáltam a háborúból és munkatáborból hazatért embereket, ezernyi "lehetőségük" lett volna meghalni, sőt, naiv gondolat lett volna részükről hinni abban, hogy ennek egyszer vége lesz és hazajöhetnek a családjukhoz, vagy egyszer családot alapíthatnak. A nagyapám nem tudom mire gondolt és mire nem az 5 év alatt, de épségben hazaért. 5*365 napja alakulhatott volna szerencsétlenül, de nem így történt. Az első napon egészen biztosan nem gondolta volna, hogy ennyi ideig fog tartani, és, ha ennyi ideig fog tartani, akkor ő valaha hazakerül, mégis így lett.
Az ember legmerészebb és legirreálisabb vágyai válnak valóra. Akkor ő ott hitt az életben maradásban és ez megadatott neki. Nagyobb szerencséje azt gondolnánk, soha nem is volt az életében, pedig igen. Túl sokat kapott volna az élettől? Nem. Tudta, hogy egyedül a szerencse segíthet rajta, így bízott benne, így az élete fordulópontjain az mindig mellészegődött.
Nekem már túl jó világom van, azért 1-2 dologban bízhatok a szerencsén kívül, én mégis olyasmiről álmodok, amiben csak a szerencse segíthet, úgyhogy nincs más választásom, mint hinni!
