Az embernek talán azért kell annyit gondolkodnia és várakoznia, hogy teljesen kiforrjon benne az elképzelés. Sokszor alábbhagy a lelkesedés, van, hogy egy percre még a hit is elveszni látszik, de ez sosem történhet meg igazán.

Ha az emberben életében egyszer gyökeret vert a vágy egy természetesebb és szabadabb élet iránt, azt már soha nem irthatja ki a szívéből. Az ügy, ha néha állni is látszik, bennünk odabent él és öntudatlanul fejlődik. Olyan ez talán mint a gyermekvárás. Egy édes pillanatban megfogan a gondolat, utána pedig él az ember tovább, de már azzal a boldog tudattal, hogy hordoz önmagában valamit, valamit amiért érdemes. Van talán olyan nap is, mikor fel sem tűnik neki, elsodorják a tennivalók, de este mindig úgy hajtja le a fejét, hogy tudja: már nem sok idő, úton van az álma megvalósulása fele. Ebben az estben annyi a külöbség, hogy nem tudhatjuk, pont mennyit kell várnunk. 

De egyszer elindul minden. Először megijedünk, hiszem sosem mondhatjuk magunkat tökéletesen felkészültnek, de semmi nem véletlenül történik akkor, amikor. Itt nyer értelmet az összes gondolkodással, álmodozással és néha kilátástalan gyötrődéssel eltöltött nap.

Eleinte megijedtem, rettegtem, hogy rosszul döntök. Kétségbeesetten gondolkodtam, mik lehetnek azok a bűvös "sarokkövek", amiknek stimmelnie kell. Aztán rájöttem, hogy az eddigi hónapok és évek alatt ezeket építgettem és szinte "benetonoztam" mindet a helyére. 

Sokan helytelennek tartják a korai döntéseket és őrültségnek azt a létet, amire minden sejtemmel vágyom. De ez legyen az ő bajuk. Aki ítélkezik felettem, nem volt a helyemben az elmúlt években és nem tudja, mennyit vágyakoztam, terveztem és ugyanúgy végiggondoltam minden eshetőséget, ahogy mások ezt 28-30 évesen teszik 2 diploma és egy karrier után. 

A célt tudom. A lehetőségek adottak. Kis hibák természetesen adóghatnak, de ez kiküszöbölhetetlen, azért vagyunk Mi, hogy ezeket megoldjuk. ;)