Ismét eltelt egy év, újra egy mozgalmas és tanulságos. 

Dolgoztam egy évig egy jó ügy szolgálatában a tápláléklánc legalján. Itt lehetőséget kaptam, hogy részt vegyek egy Ifjúsági Vezető Képzésen Herrschingben, ahová csak remélni tudom, hogy egy év múlva önkéntesként mehetek majd el. Nem gondoltam volna, hogy tényleg “worldwide” ennyi ember van, aki vidéken, mezőgazdasággal, közösségekkel, képzésekkel, lehetőségteremtéssel foglalkozik és ennek van szakmai megalapozottsága. Köszönöm az életnek, hogy ebben részem lehetett! Azóta is motoszkál bennem az ott készített akció-tervem: kéne egy kis manufaktúra valahol messze mindentől, a természet lágy ölén, egy apró faluban, ahol használt ruhákból, anyagokból varrnánk táskákat a helyiekkel és a városi hipstereknek adnánk el őket. Munkahelyteremtés, újrahasznosítás, város és vidék kapcsolata. Tökéletes az idea, még pénzre és bátorságra van szükség a megvalósításahoz.

Amikor megelégeltem az excel-pötyögést és a sablon-telefonálást, elhagytam a jó ügyet, úgy gondoltam, magam is tudom ezt szolgálni, nem kell hozzá a szervezeti struktúra és mindaz, ami ezzel jár. Ezt a döntésemet két havi munkanélküliség és ezzel együtt cél-nélküliség követte. Rá kellett jönnöm arra, hogy annyi belső erőm és céltudatosságom még nincs, hogy magam strukturáljam az életem. A szabadúszás ideje még várat magára, egyelőre kell a biztonság. 

Ha már munkám nem volt, önkénteskedtem, hátha megtalálom az irányt és valami értelmes bevételu forrást is idővel. Időgazdálkodás képző lettem a Láthatatlan Egyetemen, ami a fent olvashatóak alapján elég ironikus, dehát, aki nem tudja, az tanítja, ugye. Mindenesetre kihívást jelentett kiállnom emberek elé és érdekessé tennem azt, amiről titkon mindannyian tudtuk, hogy szép-szép, de kevesen fogjuk mindezt tényleg hosszú távon alkalmazni. Ezt a pályát a városi jómódú egyetemisták játszóterének éreztem, talán egy kicsit az is. Én is játszottam hát néhány alkalommal itt. 

A Bagázs Párbeszéd a roma nőkért programjában interjúkat készítettem telepi roma asszonyokkal, akik egészen más megvilágításba helyezték számomra a házasságot, anyaságot, nőiességet és hűséget. Mindez sokka egyszerűbb és evidensebb, mint, ahogy korábban gondoltam. Ezt köszönöm nekik. 

Időm azért van ilyen hosszasan írni, mert társadalmilag rendkívül hasznos, alkotó munkát végző gyakornok vagyok egy multinál. Magam sem tudom, hogy ezen sírjak, vagy nevessek. Minden esetre örülök, hogy ide is eljutottam. Egészen más, mint bármi, amiben eddig részem volt. Tanulságos. És nem utolsó sorban sokat tudok olvasni és gondolkodni. Szóval jelen helyzetben ez a legjobb, ami történhetett velem. Ez a hely megadja a biztonságot az időm strukturálása és a bevétel szempontjából, de egyébként elég szabad vagyok. 

Itt olvastam el Farkas Judit könyét: Leválni a köldökzsinórról címmel. Sok mindent megvilágított számomra. 

Illetve itt készültem fel a Debreceni Durkó Máryás Konferenciára, ahol azt hiszem megkezdtem a tudományos pályámat az első tyúklépéssel. Konzulensem társaságában előadtunk a kulturális inkubátorházakról. Szóval, szakdoga; TDK, vigyázzatok, jövök! 

Egyébként pedig jógázok, jógázgatok, de, talán, ha leírom az kötelez és kicsit rendszeresebben fogom csinálni. Szóval, kijelentem: jógázok! :) 

Jelenleg pedig várom a Gyüttment Fesztivált, amire végre el tudok menni, van jegyem, közel lesz hozzám és azt hiszem, a 3. évre én is elég közel kerültem ahhoz, hogy itt legyen a helyem.