Nem is olyan régen jutottam el arra a pontra, hogy az álmom nem akarom többé, hogy csupán álom maradjon, és az Élet már most próbára tett. De az előre nem látható, kellemetlen események nemhogy elbizonytalanítottak volna abban, amit akarok, de még biztosabbá tettek! A Felsőbb erő, Sors, Isten, vagy bármi más nem szórakozik csak úgy az emberrel, nincs arra ideje, hogy minden apróságba beleavatkozzon és "bonyolítsa" az emberek életét. Én tudom, de legalábbis hiszem, hogy ez csak még egy következő jel volt, amire hallgatnom kell.

Az embernek nem véletlenül az az álma, ami. Tűnjön akármilyen légből kapottnak, vagy irreálisnak, az a feladatunk, hogy megvalósítsuk, amire a szívünk mélyén vágyunk. És persze, ha pesszimistán szemléljük, már csak azért is kell, hogy nagy legyen a cél, mert így még, ha csak a fele teljesül is, már boldogak lehetünk.

Amiben én hiszek, az egy hely, ami független és önálló. Egy hely, ahol az ember valóban olyasmit csinálhat, ami az életet szolgálja, így pedig egy igaz, saját világában élhet, ahol mindennek az az értéke, ami, nem kell, hozzá pénz, vagy társadalom, ami helyettünk értékelné. Egy olyan hely ez, ahol minden nap történik valami, ami jó és az egész rendszer halad egy irányba és napról napra válik egyre jobbá és fejlettebbé. Ez a hely olyan embereké lesz, akik szorgalmasak és becsületesek, akik lehetőséget érdemelnek az élettől és így kapnak is. És nem utolsó sorban lesz ez  a hely egy igazi család otthona, Egy családé, ahol van egy igazi apa, egy igazi anya és boldog gyerekek. Ez a hely egy sziget lenne, ahol el lehet bújni minden rossz elől, de jót lehet teremteni,amit aztán visszaadhatunk a világnak.

Nem tagadom, az ideológián már régen dolgozom, de itt az ideje, hogy a gyakorlati megvalósításhoz is hozzálássak, de az most már nem más, mint tervezés és kutatás, persze  a hosszabb fajtából. Itt az idő hozzákezdeni!