Az embernek talán azért kell annyit gondolkodnia és várakoznia, hogy teljesen kiforrjon benne az elképzelés. Sokszor alábbhagy a lelkesedés, van, hogy egy percre még a hit is elveszni látszik, de ez sosem történhet meg igazán.

Ha az emberben életében egyszer gyökeret vert a vágy egy természetesebb és szabadabb élet iránt, azt már soha nem irthatja ki a szívéből. Az ügy, ha néha állni is látszik, bennünk odabent él és öntudatlanul fejlődik. Olyan ez talán mint a gyermekvárás. Egy édes pillanatban megfogan a gondolat, utána pedig él az ember tovább, de már azzal a boldog tudattal, hogy hordoz önmagában valamit, valamit amiért érdemes. Van talán olyan nap is, mikor fel sem tűnik neki, elsodorják a tennivalók, de este mindig úgy hajtja le a fejét, hogy tudja: már nem sok idő, úton van az álma megvalósulása fele. Ebben az estben annyi a külöbség, hogy nem tudhatjuk, pont mennyit kell várnunk. 

De egyszer elindul minden. Először megijedünk, hiszem sosem mondhatjuk magunkat tökéletesen felkészültnek, de semmi nem véletlenül történik akkor, amikor. Itt nyer értelmet az összes gondolkodással, álmodozással és néha kilátástalan gyötrődéssel eltöltött nap.

Eleinte megijedtem, rettegtem, hogy rosszul döntök. Kétségbeesetten gondolkodtam, mik lehetnek azok a bűvös "sarokkövek", amiknek stimmelnie kell. Aztán rájöttem, hogy az eddigi hónapok és évek alatt ezeket építgettem és szinte "benetonoztam" mindet a helyére. 

Sokan helytelennek tartják a korai döntéseket és őrültségnek azt a létet, amire minden sejtemmel vágyom. De ez legyen az ő bajuk. Aki ítélkezik felettem, nem volt a helyemben az elmúlt években és nem tudja, mennyit vágyakoztam, terveztem és ugyanúgy végiggondoltam minden eshetőséget, ahogy mások ezt 28-30 évesen teszik 2 diploma és egy karrier után. 

A célt tudom. A lehetőségek adottak. Kis hibák természetesen adóghatnak, de ez kiküszöbölhetetlen, azért vagyunk Mi, hogy ezeket megoldjuk. ;)

Nem is olyan régen jutottam el arra a pontra, hogy az álmom nem akarom többé, hogy csupán álom maradjon, és az Élet már most próbára tett. De az előre nem látható, kellemetlen események nemhogy elbizonytalanítottak volna abban, amit akarok, de még biztosabbá tettek! A Felsőbb erő, Sors, Isten, vagy bármi más nem szórakozik csak úgy az emberrel, nincs arra ideje, hogy minden apróságba beleavatkozzon és "bonyolítsa" az emberek életét. Én tudom, de legalábbis hiszem, hogy ez csak még egy következő jel volt, amire hallgatnom kell.

Az embernek nem véletlenül az az álma, ami. Tűnjön akármilyen légből kapottnak, vagy irreálisnak, az a feladatunk, hogy megvalósítsuk, amire a szívünk mélyén vágyunk. És persze, ha pesszimistán szemléljük, már csak azért is kell, hogy nagy legyen a cél, mert így még, ha csak a fele teljesül is, már boldogak lehetünk.

Amiben én hiszek, az egy hely, ami független és önálló. Egy hely, ahol az ember valóban olyasmit csinálhat, ami az életet szolgálja, így pedig egy igaz, saját világában élhet, ahol mindennek az az értéke, ami, nem kell, hozzá pénz, vagy társadalom, ami helyettünk értékelné. Egy olyan hely ez, ahol minden nap történik valami, ami jó és az egész rendszer halad egy irányba és napról napra válik egyre jobbá és fejlettebbé. Ez a hely olyan embereké lesz, akik szorgalmasak és becsületesek, akik lehetőséget érdemelnek az élettől és így kapnak is. És nem utolsó sorban lesz ez  a hely egy igazi család otthona, Egy családé, ahol van egy igazi apa, egy igazi anya és boldog gyerekek. Ez a hely egy sziget lenne, ahol el lehet bújni minden rossz elől, de jót lehet teremteni,amit aztán visszaadhatunk a világnak.

Nem tagadom, az ideológián már régen dolgozom, de itt az ideje, hogy a gyakorlati megvalósításhoz is hozzálássak, de az most már nem más, mint tervezés és kutatás, persze  a hosszabb fajtából. Itt az idő hozzákezdeni!

Elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy nekikezdjek, azt hiszem életem legnagyobb vállalkozásának, az álmom valóra váltásának.  Most persze sokan nevetni fognak, de minden az Elfújta a szél című regénnyel kezdődött. Szép volt a szerelem, a háborús hőstettek és minden egyéb, de, ami engem igazán magával ragadott az a farm volt, ahol egy külön, önálló világ alakult ki és pezsgő élet folyt. Én ott azon a ponton szerelmes lettem és ez azóta nemhogy elhalványult volna, de egyre inkább erősödött. Most pedig 18 évesen, a szalagavató, pályaválasztás, érettségi és minden egyéb kapujában itt az ideje, hogy kezembe vegyem a sorsomat, az álmom pedig többé ne álom legyen hanem tervezés, munka majd pedig valóság.

Röviden összefoglalva azért indítottam ezt a blogot, hogy dokumentáljam az útkeresésemet és informálódásomat, persze azért blog lévén beleszőve a saját történetemet is, ezzel pedig segítsek azoknak, akik esetleg hasonló irányba indulnának, vagy egyszerűen érdekli őket a téma.

Többek között tervem és célom lenne, hogy ellátogassak az ország különböző pontjain már működő farmokra, ahol megismerhetek különböző gazdálkodási-, és életmódokat és adott esetben a falusi turizmust is népszerűsíthetem, illetve egy kis "hangot" adhatok azoknak a gazdáknak, akik valamilyen módon szeretnének bemutatkozni a nagyvilágnak. Lenne ez tehát nem csupán öncélú "útinapló", hanem információs és találkozási felület is a hasonló érdeklődésű személyek számára.

És vigyázat, az első tanyalátogatásom már szervezés alatt áll!